Mi a kilátásai a kerámia NYÁK-iparnak

Ha egy kis időt szánunk a hajlító-merev táblák új szavainak és koncepcióinak bevezetésére, az segít tisztázni a komplex gyártási folyamatot. Egy tipikus hajlító-merev deszka két kemény fedőlemez-készlettel rendelkezik, amelyek az áramköri lap felső és alsó felületén készülnek, és egy vagy több FPC réteg van a közepén. . A fedőlemezt és az FPC-t szilárdan össze kell erősíteni, és ki kell egészíteni a kemény területre, amely a PTH-t tartalmazó rész. A puha deszkarétegek rögzíthetők egymáshoz, vagy elválaszthatók egymástól azokon a területeken, amelyeknek puhának kell lenniük. A választás a relatív elhajlási követelményektől vagy a gyártási költségtől függ.

A fedőlemezek többsége nem készül előre többrétegű szerkezetbe, hanem szabványos egyoldalas áramkörű kettős rézlemezzé alakítják, amelyet rézlemezek vagy fedőlemezek laminálásával állítanak elő a többrétegű laminálás során. A rézlemez-laminálás módszere egy filmréteget tartalmaz a tetején és egy rézlemezt a merev-hajlított tábla külső felületének felépítéséhez. A fedőlemez laminálási folyamata hasonló az általános laminálási folyamathoz, de az eredeti rézréteget egyoldalas, teljesen réz áramköri lap hordozóval helyettesítik. Mindkét eljárás alkalmazható a hagyományos kettős réz felületi fedőlemez-eljárással más szerkezetek egyrétegű vagy mereven rugalmas lemezgyártási folyamatának kezelésére.

Mielőtt az FPC verem belépne a sajtóba, a fedőlemezt, a rugalmas tábla minden részét, a fóliát vagy az összekötő ragasztót szerszámlyuk lyukasztja, ablakos, réselt és részben kialakított, hogy létrehozza a nem tapadó területet vagy a körvonal szélét. Ez a végső puha és kemény tábla legnehezebb része.

A kerítésrész késes szerszámmal készül, amelyet szerszámlyukak és reteszek segítségével igazítanak a ragasztó- vagy filmréteghez, és pontosan kivágnak bizonyos területeket. Ugyanezt az eljárást használják a töltőanyag létrehozására is, amelynek vastagsága megegyezik a ragasztóval, például teflon, Tedlar vagy TFE-üvegszövet. Az iparág által jelenleg használt folyamatok többsége azonban nem ad hozzá töltőanyagokat a munkaerő megtakarításához. A laminálási folyamat során azonban szembesülnek a törés problémáival a törészónában, a vastagság fokozatos elvékonyodásával és megdöntésével a csomópontnál, valamint a film áramlásának teljes ellenőrzésére való képtelenséggel. Az infill az a terület, amely egymásra rakva kinyúlik a kerítésbe, és úgy működik, hogy:

(1) Állítsa vissza a verem vastagságát az egyenletes préselési nyomás elérése érdekében

(2) Kerülje az FPC rétegek közötti kötést

(3) Zárja le a ragasztó (vagy film) áramlását

(4) A torzulások minimálisra csökkentése

A fedelet előre barázdálják annak a területnek a szélén, ahol az FPC-t ki kell tenni. Ha a fedél nem barázdált a préselés előtt (vagy nem rázódik be a töréshez), akkor ennek az élnek a vágásához a végtermékben meglehetősen speciális és pontos Z-tengelyes vezérlésre van szükség az FPC károsodásának elkerülése érdekében.

Előfordulhat, hogy az FPC réteg széle nem rögzíthető a végtermék más részeihez, ezért nagyon nehéz vágni. Ezeknek az alkatrészeknek a többségét részben előre levágják egy késes szerszámmal. A hulladéktermékeket nem távolítják el a préselés előtt, és semmi sem törlődik. Az FPC réteg belép a folyamat egészébe, és a szél- és selejtterületen lévő szerszámrendszert használják az igazítás és a vastagság szabályozásának elősegítésére.

Ha valóban többszegmenses szerkezetet kell létrehozni a PTH régióban, szekvenciális laminálási eljárást kell alkalmazni. Ezzel a technikával a vékonyabb területek rétegeit először befejezik és PTH feldolgozzák, mielőtt bejuttatnák őket a végső hajlító-merev verembe. Ekkor azt a területet, ahol a PTH elkészült, egy további puha táblával és fedőréteggel lezárják a vastagabb puha és keményebb tábla belsejében, hogy megállapítsák a második PTH folyamat végső vastagságát.

A kemény zóna nem rögzített részén, ha túl nagy, akkor a plazmakezelés során megduzzadhat, és rétegelválasztást okozhat, amelyet a teljes tömítés és a benne lévő szabad játék mennyisége alapján kell meghatározni. Ha az FPC hajlítási területe meghaladja a 4-5 négyzetcentimétert, a tágulási erő a forró, vákuum plazma folyamat során keletkezik, amely meg tudja húzni a fedél szélét. Ezzel a helyzettel szembesülve néha először szellőzőnyílásokat lehet létrehozni a nyomás enyhítésére ezeken a területeken, amelyek lehúzhatják a fedél szélét. Ezzel a helyzettel szembesülve néha lehetséges szellőzőnyílások készítése a nyomás felszabadítására ezeken a területeken, de a PTH folyamat előtt le kell zárni.

A merev flex táblák különösen szigorú minőségellenőrzést igényelnek, és talán a legnagyobb kihívást jelentő ellenőrzési eljárás a hőstressz, amely a reprezentatív PTH kuponok vizuális és keresztmetszeti elemzését igényelheti. A kuponokat legalább 6 órán át 125 °C-on kell sütni, mielőtt 288 °C-on 10 másodpercig hűtjük, fluxálnánk és ónfehérítenénk. Ezután megvizsgálják a felületet olyan hibák tekintetében, mint például: rendellenes szőtt szálak, kitett szálak, karcolások, gyűrűszétválasztás, horpadások, bemélyedések, majd szeletelik, hogy elemezzék a galvanizálás általános állapotát, valamint a puha és kemény területek széles körű jellemzőit.

Általános szokás, hogy először megvizsgáljuk a PTH-lyuk melletti padot és nyomterületet, majd megvizsgáljuk a következő PTH-lyukig terjedő nyom mentén lévő helyet. Az egyik leggyakoribb lágy és kemény táblaminőségi probléma, amely elutasítást okoz, a szubsztrát üregek a hosszabbító területén. Ezek üregek vagy légbuborékok a dielektromos szerkezetben. Általában meghatározott, mindaddig, amíg a szubsztrát üregek nagyobbak, mint 3mil, vagy zavarják a vezetők közötti teret, elutasították.

Egyes alkalmazások nagyon súlyos hajlítást igényelnek a puha tábla területén, és a gradiens kialakítást az összeszerelt állapotban lévő feszültség csökkentésére használják (de ezt egy meglehetősen összetett folyamattal és nagy igénybevételű hegesztéssel kell összeállítani). A progresszió az FPC rétegben használt tervezési technika. A hajlítási területen a hajlítás sorrendje belülről kifelé van, és fokozatosan növekszik, hogy kompenzálja a megnövekedett csatornahosszt.